 |
| A fotó illusztráció |
Meg kell mondanom, hogy a kiábrándult, dagadt, elkeseredett, munkaundoros középkorú eladónőktől mentsen meg az isten mindenkit! Mondom ezt úgy, hogy egy kedves, törékeny ember vagyok, akire ha mosolyognak visszamosolyog, és nem azért mert hülyének születtem, hanem mert jólesik. Most is udvarias kismosollyal kérdeztem a dagadt, kiábrándult pcsát, hogy ugyan mennyibe kerül az a rohadt fürdőruha, amit leszedtem egy állványról, amikor - egyrészt úgy nézett rám, mint egy darab szarra, másrészt legörbült a ráncos, bajszos pampulája széle - odaröfögte, hogy fingja sincs, az ott az ő pakoló állványa, mit turkálok én azon, pláne, hogy be sincsenek árazva, nem látok? Hát honnan az anyámból kellett volna tudnom, hogy az az ő pakolóállványa, mikor pont úgy nézett ki, mint az összes többi, csak az árak voltak lesajnálva róla? Na, nem maradtam adósa, aggodalomra nincs ok, de bántott a parasztság. Értem én, hogy szar lehet ötvenvalahány évesen egy multi hatvanezredik csicskájának lenni, de ne rajtam töltse már ki... A képen látható indiai kereskedőnek például biztosan még szarabb az élete, sőt, van olyan is, akinek még az indiai kereskedőénél is szarabb... Szóval ha valaki egy pokrócmodorú bajszos banyával találkozik a dunakeszi ósanban, gondoljon eme bejegyzésemre. Milyen kár, hogy ha akarok, ha nem, kénytelen vagyok magyar módra fikázni, mert bőven van mit. Pedig tényleg kedves és törékeny vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése